Ugrás a tartalomra
A Momo romboló menet közben

A Momo Matsu osztályú japán kísérőromboló 1944 közepétől konvojokat kísért, részt vett az Ormoc-öböli csatában, majd 1944. december 15-én a USS Hawkbill tengeralattjáró elsüllyesztette.

A Momo (桃, „őszibarack”) a Japán Császári Haditengerészet 18 Matsu osztályú kísérőrombolójának egyike volt. 1944 közepén állt szolgálatba, rövid pályafutása során csapat- és utánpótlásszállító konvojokat kísért. Részt vett az Ormoc-öböli csatában, majd egy héttel később amerikai repülőgépek súlyosan megrongálták, végül 1944. december 15-én egy amerikai tengeralattjáró elsüllyesztette.

Tervezés és építés

A Matsu osztályt az egyszerű gyárthatóságra tervezték. Kisebbek, lassabbak és gyengébben felfegyverzettek voltak a korábbi rombolóknál, mert a haditengerészet másodvonalbeli feladatokra, például konvojkíséretre szánta őket. Így a nagyobb hajók a flottával maradhattak.

A hajók teljes hossza 100 m, szélessége 9,35 m, merülése 3,3 m volt. Standard vízkiszorításuk 1282 t, teljes terheléssel 1554 t. Két Kampon gőzturbinájuk összesen 19 000 lóerőt adott, ami 27,8 csomós sebességhez volt elég. Hatótávolságuk 16 csomóval 4680 tengeri mérföld (kb. 8670 km) volt, legénységük 210 főből állt.

Fő fegyverzetük három 127 mm-es Type 89 kettős rendeltetésű löveg volt, egy ikertoronyban hátul és egy egyes állásban elöl. Légvédelmi tűzvezető hiányában ezek pontossága repülőgépek ellen erősen korlátozott volt. Ehhez húsz 25 mm-es Type 96 légvédelmi gépágyú, egy négycsöves 610 mm-es torpedóvető és 36 mélységi bomba társult. A Momo valószínűleg eredetileg nem kapott Type 13 korai előrejelző radart; ezt és öt további 25 mm-es gépágyút a forrás szerint talán még elvesztése előtt beépítették.

A Momo gerincét a Maizurui Haditengerészeti Arzenálban fektették le 1943. november 5-én, vízre 1944. március 25-én bocsátották, és 1944. június 10-én készült el.

Szolgálat konvojkísérőként

Kiképzés után a 11. rombolóraj 43. rombolóosztályához került, amelyet augusztus 20-án az 5. flotta 31. kísérőrajához csatoltak. Október 25. és november 2. között a Momi és az Ume testvérhajókkal a Ryūhō és a Kaiyō repülőgép-hordozókat kísérte Saseboból Keelungba. Ezután az Ise és a Hyūga csatahajó-hordozókat kísérte Manila felé, de az amerikai légitámadások miatt a hajókat a Spratly-szigetekhez irányították.

November 24-én a Momo a Shimotsuki rombolóval indult Szingapúrból Manilába. Másnap a USS Cavalla tengeralattjáró négy torpedója eltalálta a Shimotsukit, amelynek lőszerraktára felrobbant. A Momo eredménytelenül kereste a tengeralattjárót, majd 46 túlélőt mentett ki.

Az Ormoc-öböli csata

A Leyte-i csata részeként a Momo a TA No. 8 konvojjal december 5-én indult, amely öt csapatszállítón a 68. dandár 4000 katonáját vitte Ormocba. Az amerikai partraszállás miatt a konvojt San Isidróba irányították, ahol a tengerészgyalogság Corsairjei, valamint P-47-esek és P-40-esek támadták. Két szállító elsüllyedt, az Ume és a Sugi megrongálódott. A Momo később visszatért segíteni, de keveset tehetett. Éjjel a Masbate-sziget közelében zátonyra futott, könnyebben megsérült, és december 8-án egyedül tért vissza Manilába.

A hajó sorsa

Cavitei javítása után a Momo a Ch.60 tengeralattjáró-vadásszal az Ōryoku Maru utasszállító teherhajót kísérte, amelyen 3511 japán katona és civil, valamint 1619 szövetséges hadifogoly utazott. A konvoj december 14-én reggel hagyta el Manilát. A USS Hornet repülőgépei súlyosan megrongálták az Ōryoku Marut, amely a Subic-öbölben partra futott.

A két kísérőhajót újabb légitámadások érték. A Momót két bomba találta el, a hajó közepén tűz ütött ki, ezért a kapitány a torpedókat a vízbe dobatta. Sebessége 14 csomóra esett, de a támadások miatt nem fordulhatott vissza, így Takao felé haladt tovább. December 15-én este a USS Hawkbill tengeralattjáró torpedója a hátsó kazánházat találta el. A hajó energia nélkül maradt, és a luzoni Bolinao-foktól mintegy 225 km-re nyugat-délnyugatra elsüllyedt. A túlélőket a Ch.60 mentette ki, de 92 tengerész meghalt és 36 megsebesült. A Momót 1945. február 10-én törölték a hajólajstromból.

Források

  • Allyn D. Nevitt: IJN Momo: Tabular Record of Movement (combinedfleet.com, 1998)
  • Mark Stille: Imperial Japanese Navy Destroyers 1919–45 (2): Asahio to Tachibana Classes. Osprey Publishing, 2013
  • Hansgeorg Jentschura, Dieter Jung, Peter Mickel: Warships of the Imperial Japanese Navy, 1869–1945. United States Naval Institute, 1977
  • Eric Hammel: Air War Pacific Chronology. Pacifica Press, 1998
  • Jürgen Rohwer: Chronology of the War at Sea 1939–1945. Naval Institute Press, 2005
  • Bob Hackett: Oryoku Maru: Tabular Record of Movement (combinedfleet.com, 2017)
Megosztás: Facebook (új lapon) X (új lapon) Reddit (új lapon)