Az eredetileg Takasaki néven tengeralattjáró-anyahajónak épült japán könnyű repülőgép-hordozó részt vett a midwayi, a Santa Cruz-szigeteki és a Fülöp-tengeri csatában, majd csalétekként süllyedt el a Leyte-öbölbeli csatában.
A Zuihō a japán császári haditengerészet kétegységes könnyű repülőgép-hordozó osztályának névadó hajója volt. Neve „szerencsés főnixet” jelent. Eredetileg Takasaki néven tengeralattjáró-anyahajónak kezdték építeni, de még az építés során átnevezték és repülőgép-hordozóvá alakították. Részt vett a midwayi csatában, a guadalcanali hadjáratban, majd a Fülöp-tengeri és a Leyte-öbölbeli csatában, ahol csalétekként vetették be és amerikai repülőgépek elsüllyesztették.
A Takasakiból Zuihō
A Takasaki tengeralattjáró-anyahajó gerincét 1935. június 20-án fektették le a Jokoszukai Haditengerészeti Arzenálban. A tervek eleve úgy készültek, hogy szükség esetén flottatartályhajóvá vagy könnyű repülőgép-hordozóvá lehessen alakítani. A hajót 1936. június 19-én bocsátották vízre, és már a felszerelés közben megkezdődött a hosszadalmas átépítése. Ennek során kapta a Zuihō nevet, szolgálatba állítására pedig csak 1940. december 27-én került sor.
Az átalakított hajó teljes hossza 205,5 m, szélessége 18,2 m, merülése 6,6 m volt, standard vízkiszorítása 11 443 t. Az eredetileg tervezett dízelmotorokat két hajtóműcsoportból álló gőzturbinás rendszerre cserélték, amely négy kazán gőzével 52 000 lóerőt adott, és 28 csomós végsebességet tett lehetővé. Hatótávolsága 18 csomós sebességnél 7800 tengeri mérföld (kb. 14 450 km) volt, legénysége 785 főből állt.
A Zuihō sima fedélzetű kialakítású volt, parancsnoki sziget nélkül. Egyetlen hangárja 30 repülőgép befogadására készült, ezt két nyolcszögletű lift szolgálta ki. Hat kötélből álló fékezőberendezése volt, katapultja nem. Fő fegyverzetét nyolc 127 mm-es Type 89 kettős rendeltetésű löveg adta ikerállványokon, a hajótest oldalán, ehhez kezdetben négy iker 25 mm-es légvédelmi gépágyú tartozott. A könnyű légvédelmet 1943-ban negyvennyolc, 1944-ben további húsz 25 mm-es csőre és hat rakétavetőre bővítették.
Midwaytől Guadalcanalig
1941 decemberében a Zuihō a Hōshō hordozóval és hat csatahajóval a Pearl Harbor elleni támadásról visszatérő Kido Butai hajóit fedezte. 1942 februárjában Zero vadászgépeket szállított a Fülöp-szigeteki Davaóba. A midwayi csatában a főerő kötelékében hajózott, de csak mellékszerepet játszott: vadászai elűztek egy amerikai Catalina felderítőgépet, a tervezett légicsapást pedig lefújták, mert kiderült, hogy az amerikaiak nem üldözik a flottát.
1942 augusztusában a Shōkaku és a Zuikaku mellé, az Első Hordozóhajó-hadosztályba osztották be. A Santa Cruz-szigeteki csatában, 1942. október 26-án kilenc Zerója megtámadta az Enterprise repülőgépeit, és három Wildcat vadászt, valamint három Avenger torpedóbombázót lőtt le, négy saját gép elvesztése árán. Közben az Enterprise két felderítő Dauntless zuhanóbombázója 500 fontos (kb. 227 kg-os) bombákkal eltalálta a Zuihót. A találatok kiiktatták a repülőfedélzetet, más komoly kár azonban nem érte a hajót. A javítások 1942. december 16-án fejeződtek be.
Szárazföldi bevetések és a Fülöp-tengeri csata
1943 elején a Zuihō Trukról fedezte Guadalcanal kiürítését. Ebben az évben repülőgépei többször a hajótól elválva, szárazföldi bázisokról harcoltak, többek között az I-Go hadműveletben és Rabaul védelmében. 1943. november 30-án, Japánba tartva a Skate tengeralattjáró sikertelenül támadta meg. 1944 elejétől repülőgépeket és utánpótlást szállított Trukra és Guamra, légiköteléke pedig a Chitose és a Chiyoda gépeivel együtt a 653. haditengerészeti repülőcsoportba olvadt. Pilótái többségükben tapasztalatlan, frissen végzett repülők voltak.
A Fülöp-tengeri csatában, 1944 júniusában Ozawa Jisaburō altengernagy a Harmadik Hordozóhajó-hadosztályt a fő erők előtt 115 tengeri mérfölddel állította fel, hogy magára vonja az amerikaiak figyelmét. A három hordozó légicsapását azonban az amerikai Hellcat vadászok szinte megsemmisítették, és csak a South Dakota csatahajót érte egyetlen, csekély kárt okozó bombatalálat. A Zuihō sértetlenül vészelte át a csatát, majd júliustól októberig Japán vizein új légikötelékének kiképzését segítette.
A hajó sorsa az Engaño-foknál
A Leyte-öbölbeli csatában Ozawa hordozóinak az volt a feladata, hogy északról közeledve elvonják az amerikaiak figyelmét a délről és nyugatról támadó japán erőkről. A csalétekként bevetett hordozókon összesen csak 116 repülőgép volt. Halsey admirális 1944. október 25-én hajnalban indította első csapását az Engaño-foknál.
A Zuihót az első hullámban egyetlen 500 fontos bomba találta el a hátsó repülőfedélzeten. A tüzeket és a kormányzás hibáját húsz perc alatt elhárították. A 13 óra körül érkező harmadik hullám egy torpedó- és két kisebb bombatalálattal, valamint akár 67 közeli becsapódás repeszeivel súlyosan megrongálta a hajót, elárasztva mindkét gépházat és az egyik kazánházat. A Zuihō 14:45-kor mozgásképtelenné vált, a negyedik hullám után dőlése 23 fokra nőtt. 15:10-kor elrendelték a hajó elhagyását, és 15:26-kor elsüllyedt. A legénységből 7 tiszt és 208 tengerész halt meg, a Kuwa romboló és az Ise csatahajó 58 tisztet és 701 tengerészt mentett ki.
Források
- Anthony P. Tully: IJN Zuiho: Tabular Record of Movement, Combinedfleet.com, 2007.
- Norman Polmar – Minoru Genda: Aircraft Carriers: A History of Carrier Aviation and Its Influence on World Events, Vol. 1. Potomac Books, 2006.
- Jonathan Parshall – Anthony Tully: Shattered Sword: The Untold Story of the Battle of Midway. Potomac Books, 2005.
- Hansgeorg Jentschura – Dieter Jung – Peter Mickel: Warships of the Imperial Japanese Navy, 1869–1945. United States Naval Institute, 1977.
- Ikuhiko Hata – Yasuho Izawa – Christopher Shores: Japanese Naval Air Force Fighter Units and Their Aces 1932–1945. Grub Street, 2011.
- Mark Peattie: Sunburst: The Rise of Japanese Naval Air Power 1909–1941. Naval Institute Press, 2001.
