Ugrás a tartalomra
A Z-39 romboló kikötve, a háború után

A Kriegsmarine 1936A (Mob) típusú rombolója a Balti-tengeren aknákat telepített, partot lőtt és menekülteket kísért, majd a háború után az amerikai, végül a francia haditengerészethez került.

A Z-39 a német Kriegsmarine 1936A (Mob) típusú rombolója volt, amelyet 1940 augusztusában kezdtek építeni, és csak három évvel később készült el. Különleges pályafutása során három ország haditengerészetében szolgált: 1943 és 1945 között Z39, 1945 és 1947 között az amerikai haditengerészetben DD-939, végül 1948 és 1964 között a francia haditengerészetben Q-128 néven.

Tervezés és építés

A hajót 1939. június 26-án rendelték meg, a gerincét a kieli Germaniawerft fektette le 1940. augusztus 15-én (G629-es építési szám), vízre bocsátására 1941. december 2-án került sor. 1943. augusztus 21-én állították szolgálatba, de a hosszú építési idő miatt csak 1944. január 7-én lett teljesen hadra fogható. A késést a kevés német hajógyár, a tapasztalatlan mérnökök és a munkaerőhiány okozta.

A romboló teljes hossza 127 m, vízvonalhossza 121,9 m, szélessége 12 m, merülése 4 m volt. Standard vízkiszorítása 2519 t, teljes terhelés mellett 3691 t, legénysége 332 fő. Hat Wagner vízcsöves kazánja 70 atmoszféra nyomású, 450 °C-os túlhevített gőzt táplált két Wagner hajtóműves gőzturbinába. A 70 000 lóerős gépezet 38,5 csomós végsebességet adott, a hatótávolság 19 csomós utazósebességnél 2239 tengeri mérföld (kb. 4150 km) volt.

Fegyverzetét eredetileg egy elülső toronyban elhelyezett iker 15 cm-es löveg, hátul két egyes 15 cm-es löveg, két iker 3,7 cm-es és hét 2 cm-es légvédelmi gépágyú, két négycsöves 53,3 cm-es torpedóvető és 60 akna alkotta. Az elülső ikertorony két oldalán görög címer díszelgett. A Barbara-program keretében a légvédelmet jelentősen megerősítették: a módosítások után a hajó tizennyolc 2 cm-es és tizennégy iker 3,7 cm-es löveget hordozott. Érzékelői közé tartozott a hídon elhelyezett FuMO 21 radar, valamint több radar és radarjelző, köztük a FuMB 3 Bali, a FuMO 81 Berlin-S és a FuMO 63 Hohentweil K.

Szolgálat a Balti-tengeren

Szolgálatba állítása után a Z39 a Skagerrakban és a Kattegatban vett részt aknatelepítésben, majd 1944 márciusában Revalba helyezték át, a Finn-öbölhöz. Teljes német pályafutását a 6. rombolóflottillában töltötte a Z25, a Z28 és a Z35 társaságában. 1944. március 11. és 12. között szovjet csapatokat lőtt Narva-Jõesuu közelében.

1944 tavaszán sorozatos aknazár-telepítésekben vett részt más rombolókkal és aknatelepítőkkel együtt. Április 16–17-én például a Narvai-öbölben, a Vigrund-sziget előtt telepítették a „Seeigel 3b” zárat, a szovjet parti tüzérség ellen ködfüggöny védelmében. Egy április 21–22-i műveletet félbe kellett szakítani, mert az egyik aknatelepítő aknára futott és elsüllyedt. Az április 13. és 26. közötti műveletek során összesen 2831 aknát és 1174 aknaszedő elleni robbanótestet telepítettek.

Két légitámadás és a hosszú javítás

1944. június 23-án szovjet bombázók megrongálták a Paldiski előtt horgonyzó rombolót, amelyet a Z28 kísért Libauba. Június 29-i megérkezése után a Z39 a Swinemünde melletti Piast-csatornán át Kielbe ment javításra. Július 24-én, amikor a brit Királyi Légierő bombázta a kieli kikötőt, egy bomba eltalálta a hajót, és megrongálta a tatfedélzetet, így vissza kellett vontatni Swinemündébe.

A javításhoz a Z44 és a Z45 alkatrészeit használták fel. A Z44 egy brémai légitámadásban süllyedt el, de felépítménye a víz fölött maradt, a Z45 pedig még építés alatt állt. A Z39 1945. február 28-án lett ismét tengerálló, és Koppenhágába rendelték nagyobb javításra, ám az üzemanyaghiány miatt csak Sassnitzig jutott. A javítások március 25-én fejeződtek be Swinemündében, és a hajó április 1-jén tért vissza a szolgálatba.

Az evakuálások és a háború vége

1945 áprilisában a Z39 szállítóhajókat kísért a Danzigi-öbölben, tűztámogatást adott a német hadseregnek, majd a T33 torpedónaszáddal együtt a megrongálódott Z43-at kísérte Warnemündébe és Swinemündébe. Április 15-én két másik rombolóval és négy torpedónaszáddal négy gőzhajót kísért Koppenhágába, fedélzetükön 20 000 menekülttel.

Május 2-án az Odera torkolatából szovjet csapatokat lőtt. Május 3-án a Schlesien csatahajóval a wolgasti Peene-híd védelmére indult, és amikor a Schlesien aknára futott Greifswalder Oie közelében, a Z39 vontatta Swinemündébe, ahol a csatahajót szándékosan zátonyra futtatták. Másnap egy nagyobb köteléggel 35 000 sebesült katonát és menekültet vitt Koppenhágába. A május 8-i német kapituláció napján még hat másik rombolóval és öt torpedónaszáddal 20 000 katonát és civilt indított útnak Helából Glücksburgba, ahová május 9-én érkeztek meg. A Kriegsmarine 1945. május 10-én Kielben vonta ki a hajót a szolgálatból.

A hajó sorsa

A háború után a Z39 vegyes német és brit legénységgel Wilhelmshavenen át az angliai Plymouthba hajózott, ahová 1945. július 6-án érkezett. Július 12-én az Egyesült Államok hadizsákmányként igényt tartott rá. A hajó július 30-án indult el Angliából, augusztus 7-én érte el Bostont, és alapos próbák után szeptember 14-én DD-939 jelöléssel állt az amerikai haditengerészet szolgálatába. Az amerikaiak elsősorban berendezéseit, főleg a nagynyomású gőzhajtást vizsgálták rajta.

1947 novemberében az amerikai haditengerészet elavultnak nyilvánította, és átadta Franciaországnak. 1948 januárjában Casablancába érkezett, majd Toulonba hajózott, ahol Q-128 jelzést kapott. Alkatrészeit a szintén volt német Kléber (ex-Z6 Theodor Riedel), Hoche (ex-Z25) és Marceau (ex-Z31) rombolók javítására használták fel. Egy kísérlet a hajó üzemképessé tételére sikertelen maradt. A Q-128 Brest közelében aknaszedők pontonjaként szolgált, amíg 1964-ben szét nem bontották.

Források

  • Gerhard Koop, Klaus-Peter Schmolke: German Destroyers of World War II. Naval Institute Press, 2003.
  • Jürgen Rohwer: Chronology of the War at Sea 1939–1945: The Naval History of World War Two. Naval Institute Press, 2005.
  • M. J. Whitley: German Destroyers of World War Two. Naval Institute Press, 1991.
  • Gerhard Both: Without Hindsight: Reminiscences of a German Naval Ensign. Janus, 1999.
  • K. Jack Bauer, Stephen S. Roberts: Register of Ships of the US Navy: 1775–1990: Major Combatants. Greenwood Press, 1991.
  • John Jourdan, Jean Moulin: French Destroyers: Torpilleurs d'Escadre and Contre-Torpilleurs, 1922–1956. Seaforth Publishing, 2015.
Megosztás: Facebook (új lapon) X (új lapon) Reddit (új lapon)