Az amerikai haditengerészet első gyors csatahajója. Harcolt Guadalcanalnál és a Keleti-Salamon-szigeteki csatában, túlélt egy torpedótalálatot, 15 csillagot kapott, ma múzeumhajó Wilmingtonban.
A USS North Carolina (BB-55) az amerikai haditengerészet első gyors csatahajója, osztályának névadó egysége. A legénység a „Showboat” becenevet adta neki. A második világháborúban végigharcolta a csendes-óceáni hadjáratokat, 15 csillagot kapott, a legtöbbet az amerikai csatahajók közül. Ma múzeumhajóként áll Wilmingtonban.
Tervezés és építés
A North Carolina osztály volt az első új csatahajóterv a washingtoni flottaegyezmény rendszerében. A második londoni flottaegyezmény (1936) a fő tüzérséget legfeljebb 356 mm-es lövegekre korlátozta, ezért a Haditengerészeti Főtanács eredetileg tizenkét 356 mm-es löveggel, négyes tornyokban felszerelt gyors csatahajót választott. Miután Japán nem írta alá az egyezményt, az Egyesült Államok élt a kiterjesztő záradékkal, és a hajó végül kilenc 406 mm-es löveget kapott három hármas toronyban.
A hajó teljes hossza 222,1 m, standard vízkiszorítása 35 562 t, teljes harci terheléssel 45 519 t volt. Négy General Electric gőzturbinája 121 000 LE teljesítménnyel 28 csomós sebességet adott, hatótávolsága 15 csomónál kb. 32 300 km volt. A 127 mm-es kettős rendeltetésű lövegek húsz darabja tíz ikertoronyban kapott helyet. Az övpáncél 305 mm, a fedélzeti páncél legfeljebb 140 mm vastag volt. A páncélzatot 356 mm-es lövegek ellen méretezték, és mivel a szerződéses rendszer az építés megkezdése előtt összeomlott, ezt már nem lehetett átdolgozni.
A gerincet 1937. október 27-én fektették le a New York-i haditengerészeti hajógyárban. A hajót 1940. június 13-án bocsátották vízre, és 1941. április 9-én állították szolgálatba, amikor az Egyesült Államok még semleges volt. A háború során folyamatosan bővítették radarjait és légvédelmét: 1943 végére 60 darab 40 mm-es Bofors löveget hordozott tizenöt négyes állványon.
Guadalcanal és a Keleti-Salamon-szigeteki csata
Pearl Harbor után a North Carolina előbb az Atlanti-óceánon szolgált: 1942 áprilisában Argentiába vezényelték, hogy elzárja a Tirpitz esetleges kitörését. A német csatahajó Norvégiában maradt, így a North Carolina június 10-én a Panama-csatornán át a Csendes-óceánra hajózott.
A Guadalcanal elleni partraszállást 1942. augusztus 7-én az Enterprise repülőgép-hordozó kíséretében fedezte. Az augusztus 24–25-i Keleti-Salamon-szigeteki csatában 16 óra után elsőként észlelte légikutató radarjával a japán ellentámadást. Az Enterprise 30 csomóra gyorsított, a csatahajó kb. 3,7 km-re lemaradt mögötte. 16:43-kor hét Aichi D3A zuhanóbombázó támadta, de mind elhibázta. A hajó sértetlen maradt, egy embere azonban meghalt egy gépfegyvertűzben.
A North Carolina légvédelme 7 és 14 közötti lelőtt gépet jelentett, ennek értékelése azonban vitatott. Richard B. Frank szerint a japán veszteség oroszlánrésze az Enterprise lövészeire esik. Norman Friedman a 127 mm-es lövegek hatékonyságát dicsérte, de megjegyezte, hogy a tűzvezető radar nehezen követte a célokat.
A torpedótalálat
1942. szeptember 15-én az I-19 japán tengeralattjáró hat torpedót lőtt ki a Wasp hordozóra. Kettő vagy három eltalálta a Wasp-ot, kettő pedig továbbhaladt a kb. 9 km-re lévő TF 17 felé: az egyik az O'Brien rombolót, a másik a North Carolinát érte. A torpedó a bal oldalon, 6 m-rel a vízvonal alatt 9,8 × 5,5 m-es lyukat ütött a burkolaton.
Öten meghaltak, a hajó 5,5 fokos bal oldali dőlésbe került, de ellenelárasztással gyorsan helyreállították, és 25 csomóval a helyén maradt. A robbanás ütése harcképtelenné tette az elülső tornyot. A Wasp-ot még aznap este elsüllyesztették, az O'Brien egy hónappal később szétesett. A North Carolinát szeptember 30. és november 17. között Pearl Harborban javították.
A középső Csendes-óceántól Japánig
1943 végétől a gyorshordozó-kötelékek kísérőjeként harcolt a Gilbert- és Marshall-szigeteknél, bombázta Naurut és Roi-Namurt, részt vett a Truk elleni támadásokban. A Fülöp-tengeri csatában (1944. június 19–20.) a Washingtonnal együtt elsőként nyitott tüzet a japán gépekre, és kettőt lelőtt. A Puget Sound-i felújítás miatt kimaradt a Fülöp-szigeteki hadjárat nagy részéből, de decemberben átvészelte a Cobra tájfunt.
1945-ben hordozókat kísért a japán anyaszigetek elleni csapásoknál, és tűztámogatást adott Iwo Jimánál. Okinawánál kamikazékat lőtt le, egy másik hajó tévedésből eltalálta egy 127 mm-es gránáttal, hárman meghaltak és negyvennégyen megsebesültek. A japán megadás után a Magic Carpet hadművelet keretében amerikai katonákat szállított haza. A háború során összesen 10 halottat és 67 sebesültet vesztett.
A hajó sorsa
A North Carolinát 1947. június 27-én kivonták a szolgálatból és tartalékba helyezték. A haditengerészet tanulmányozta 31 csomóra gyorsítását és helikopter-hordozóvá alakítását is, de mindkét tervet elvetette. 1960. június 1-jén törölték a hajólajstromból, és szétbontásra jelölték ki.
James Craig kampányt indított a megmentéséért, és több mint 330 000 dollárt gyűjtött. A hajót 1961-ben kilenc vontatóhajó vitte Wilmingtonba, ahol 1962. április 29-én nyitották meg emlékhelyként a világháborúban elesett több mint 11 000 észak-karolinai tiszteletére. Az 1980-as években az Iowa osztály újraaktiválásához alkatrészeket szereltek ki belőle. A hajótest javítását 2021-ben fejezték be. A múzeum ma az állam egyik leglátogatottabb helye, de a tengerszint emelkedése miatt egyre gyakoribb áradásokkal küzd.
Források
- Norman Friedman: U.S. Battleships: An Illustrated Design History. Naval Institute Press, 1985.
- Richard B. Frank: Guadalcanal: The Definitive Account of the Landmark Battle. Penguin Books, 1990.
- James D. Hornfischer: Neptune's Inferno: The U.S. Navy at Guadalcanal. Bantam Books, 2011.
- Jürgen Rohwer: Chronology of the War at Sea, 1939–1945. Naval Institute Press, 2005.
- Norman Friedman: Naval Anti-Aircraft Guns and Gunnery. Naval Institute Press, 2014.
- DANFS: North Carolina III (BB-55)
